Ettél már fecskefészek levest? Nem? Pedig magától értetődő lenne, amennyi étterem elterpeszkedik manapság kis hazánkban. Persze az édes-savanyú ízvilágon kívül más kínai specialitások nem is igazán vertek fészket a nyugati kultúrában…
A mi „kínai konyhánk” az európaiak szája íze szerint nyerte el mai pompáját, így egy kínai étterem már aligha kelti egy távol-keleti utazás illúzióját. Persze csak ha rendelkezünk némi előismerettel. Ha nem, akkor szívesen mondanám, hogy ne is olvasd tovább a cikket, de ez több okból is hiba lenne: egyrészt nagyképűnek tűnne, mert nem rántom le a leplet világrengető dolgokról, másrészt e felvezetés után tuti azt hinnéd, lemaradsz valami magvas dologról. Nos, az igazság tényleg a magvakban van, méghozzá a szezámmagban: a kínaiak szinte tej helyett használják magas kalciumtartalma miatt – Yama hindu isten áldását is adta rá, és kikiáltotta az örök élet szimbólumának.
Rizsvilág
A kínai ételművészet nagyon változatos, és inkább erre, mint a kínaiak morbiditására és kegyetlenségére utal a monda, mely szerint a császár levágatta a szakács kezét, aki egy évben kétszer merészelte ugyanazt az ételt feltálalni. Már ebből is kiviláglik, hogy túlzás lenne pusztán rizsfalóknak titulálni szegény kínaiakat. Vagy mégsem? A rizst ugyanis millióféle változatban képesek elkészíteni, és amilyen cselesek, mindegyiket különálló ételnek tekintik: rizs fűszerrel, rizs mártással, rizs hallal, rizs rákollókkal… rizs rizzsel.
Persze nem felejtik el a szójaszószt, mely minden étkezés alkalmával az asztalra kerül sós, vagy savanykás kivitelezésben, akárcsak a borsot és különféle fűszer társait. S hogy mit isznak a kínaiak? Hát persze hogy rizsbort. De nem vetik meg a világos söröket és a jó keserű zöld teát sem.
Egy kis kínai kroki
Hogy kissé eltávolodjunk végre az általunk is ehetőnek vélt étkek birodalmától, ismerkedjünk meg csöppet az ifjú krokodil, vagy a cápauszony ízharmóniáival. Persze az az optimális, ha tudatában vagyunk eme cselekedetünknek, és mondjuk nem meglepetésként ér minket egy zöldséggombócnak vélt finomság elfogyasztása közben…
Mielőtt még visszarepülnénk kínai kiruccanásunkból, szót kell ejtenünk egy tojásról – méghozzá a száznaposról, melyet három hónapig melengetnek a sivatag dűnéi alatt, míg eléri a fogyasztásra alkalmas titulust.
És nekünk mi marad itthon? Kínai pálcikák meg fecskefészek leves – konzervben…
Lau
