A bárpultnál vagy a bőrfotelben, egy pohár skót whisky mellett ülve már csak egy különleges folyamat végeredményét élvezhetjük: 16 C°-on, jég nélkül. De vajon mi az a titkos recept, amely a vizet, az árpát és a tölgyfahordó zamatát felhasználva ezt az italt egyedivé teszi? Miért csak párszázezer litert gyártanak, amikor több milliót is lehetne?
Skóciában 3 korty Famous Grouse whisky fogy el minden egyes másodpercben! A tekintélyes szám igazolja, hogy érdemes a hagyományok útján maradni. Ezt teszik a Glenturret lepárlóüzemben is, ahol évente mindössze 189 000 liter készül a füstös ízű fajdkakasos scotch-ból (új technológiával ugyanennyi idő alatt több mint 9 millió liter alkohol lepárlása lehetséges). Mégis, pont ez a titka és egyben erőssége is a skóciai lepárlónak – emellett pedig a házasítatlan maláta!
Az élet vizének születése a malátázott árpa őrlésével kezdődik, amelyet a mesterek hatalmas, kör alakú, fémüstökben kevernek forró vízhez. Amikor a masszában a cukor feloldódik, a cefrét kivonják az óriás kádakból. A műveletet a szakemberek háromszor ismétlik meg. Az italt ezután lehűtik, és fából készült erjesztőkádakba teszik. Ebben a fázisban, amikor a cukor alkohollá alakul, még mindössze 5-10% közötti erősség jellemzi a készülő Famous Grouse whiskyt.
A lepárláskor egy kézzel megmunkált rézedénnyel dolgoznak a mesterek: amikor az ital gőze az edény nyakához ér, a párát lehűtik, így az folyékonnyá válik. Ekkor már 60-70%-os az alkoholtartalma, amelyet vízzel gyengítenek, mielőtt az ital a hordókba kerülne. A lezárás előtt a minőséget egy arra kifejlesztett mérőeszközzel ellenőrzik, majd elindul az a legalább három éves életszakasz, amíg a nemes ital ízét megbolondítja a tölgyfa zamata. A hordókban addig hagyják állni, amíg a kóstolás nagymesterei érdemesnek nem találják a blendelésre, azaz a különböző évjáratok házasítására.
Miután Skócia legkedveltebb whiskyjének minden egyes üvege átment a 8759 ellenőrzési ponton, Neil Cameron termelési igazgató mondja ki a végszót, és engedi palackozásra a nemes italt.
