Van, aki szereti, van, aki rá sem bír nézni, egy dolog azonban biztos: nem lehet szó nélkül elmenni a japán étkek mellett, melyen mégiscsak szumósok generációi nőnek fel…

Rizstörténet

A japán ízvilág mutat némi rokonságot a kínaival, s ez leginkább a rizsfogyasztásban érhető tetten – már i. e. 300 körül termesztették, persze némi kínai ráhatással. A rizs fizetőeszközként is brilliánsan funkcionált, de elfogyasztása a múlt század elejéig csak a kiváltságosok úri szokásának minősült. Ma már semmi meglepő nincs abban, hogy minden étkezésüknél a rizs a főfogás, melyet okazu (??) néven persze köretként is fogyasztanak. A rizs a tuti megoldás egy kiadós reggeli esetén is, sőt, a rizspálinka a nemzeti ital. Így hát a japán piac profitorientált szemléletmódra váltott, vagyis az elektromos rizsfőzők rengetegében már-már elvész a bóvli ajándékokért igyekvő turista.

A japánok leginkább a tenger kiapadhatatlan éléskamrájában búvárkodnak némi ínyencségért – a hal, a rák vagy az alga alapvető táplálékuk. Imádják a szójaolajat, a szójacsírát, s gyakran szójaszósszal bolondítják meg például a zöldséges pirított rizst, ha ez még kérdés lenne. Egyébként nagy pusztítói a gyümölcsöknek és zöldségeknek, kedvelt ételük a tempura, mely a fűszeres zöldségcsíkok mellett metéltre vágott halat, és valamilyen húsfélét is tartalmaz. Gyümölcsöt és sajtot főként az étkezés végén, desszertként fogyasztanak, méghozzá a legkülönbözőbb tálalásban – a japánok szeretik a meghökkentő és váratlan befejezéseket, így például a narancscsésze, a szilvadzsem vagy a krémsajt is felteheti a pontot az i-re.

Japán különcségek

A tej- és húsfogyasztás nem jellemző túlságosan a japán konyhára, és ez leginkább a buddhizmusnak köszönhető, akárcsak a Sado, vagyis a teaceremónia. A húsokat, leginkább a borjú, sertés, és marhahúst preferálva, darálva vagy apróra vágva tálalják szójamártással, köretként rizzsel vagy zöldségekkel.

A leveseket fedett lakkozott fatálakban szolgálják fel, általában reggelire, és az első étkezést rizzsel, főtt tojással, savanyúsággal és hallal is kiegészíthetik. A főétkezés Japánban is a vacsora, melynek alkalmával fogások regimentjét képes felsorakoztatni a háziasszony, méghozzá a tradicionális japán asztalnál, a kotacunál. Persze kötelességeinek láncolata itt még nem ér véget: férjét meleg vacsorával kell fogadnia, akármilyen későn is térjen haza.

Mivel én is szeretem a váratlan lezárásokat, egyelőre elégedjünk meg eme kis falat Japánnal – s ha rizs nélkül nem is lehet ott élni, a cukrozott szárított tücsköt senkire sem kényszerítheti rá a japán konyha!

Szerző: Lau
Írj Te is cikket nekünk a Mediacontent.hu oldalon keresztül!