Vajon mikor hozunk jó döntést? Ha egyszerűen leemeljük a polcról a számunkra szimpatikus gyümölcslevet, kekszet, gyümölcsöt vagy zöldséget, vagy akkor járunk jobban, ha akkurátusan megvizsgáljuk élelmiszereink tartalmát és származási helyét?
Ismert tény, hogy az élelmiszerként termelt növények sem feltétlenül lesznek teljes értékűek, hiszen a zöldségek, gyümölcsök, húsok és a gabonafélék minőségét is erősen befolyásolja az a közeg, az környezet, ahonnan származnak. Az új „funkcionális élelmiszer” szemlélet alapján a környezeti hatások, a talaj, illetve a víz minősége szerint kell figyelemmel lennünk az élelmiszerek értékére. A szennyező anyagok lehetőség szerinti kizárásával lenne szükséges az életfontosságú elemekhez, ásványi anyagokhoz hozzájutnunk. Az ilyen emberi, de a környezeti egészségnek is jó szolgálói lehetnek a talaj „láthatatlan”, parányi munkásai, a mikroorganizmusok.
Az ember által a talajba juttatott növényvédő szerek és az egyéb kémiai anyagok bekerülhetnek a növényekbe és az állatokba, majd ezeken keresztül az emberbe is. Nem kérdés, hogy környezetünk elemei kölcsönhatásban állnak egymással, az viszont sajnos még mindig nem magától értetődő, hogy az általunk felhasznált káros anyagokkal nemcsak környezetünket, de önmagunkat is mérgezzük. Tény, hogy a rákbetegségek kialakulásánál is a veszélyes anyagoknak a túlzott mértékben való feldúsulását, bioakkumulációját feltételezik. Ebből kiindulva egy alkalmas technológia lehet olyan növények kiválasztása, amelyek kisebb százalékban veszik fel a káros anyagokat a talajból, hisz a tendencia azt mutatja, hogy ezekre a szempontokra eddig kevésbé figyeltünk. A növényfogyasztás során alapvető kockázatként kell kezelnünk például a túlzott nitrit- és nitrát, illetve az egyéb veszélyes, vagy toxikus anyagokkal (mint pl. a nehézfémekkel) való szennyezettséget is. Az olyan növényekben, mint a cékla, a retek, a paraj vagy a saláta eredendően magasabb lehet a nitrát, de megfelelő termesztési technológiával, vagy a talaj helyes kezelésével mindez csökkenthető.
A fentiek fényében tehát egyértelmű, hogy a talajok minősége mennyire kulcsfontosságú az emberi egészség megnyilvánulásában. Ebben a folyamatban a talajban lévő mikroorganizmusok jótékony hatását is kedvezően ki- illetve felhasználhatjuk. A mikrobák élettevékenysége következtében a növényi gyökérkörnyezet pH-ja lecsökken, ami közvetve a hiányban lévő ásványi anyagok (pl. cink, vas) felvételét növeli. Más esetekben bizonyos gombákkal a szennyezett talajból a toxikus anyagok felvétele megakadályozható, kivédve ezzel a káros anyagoknak a táplálékláncba való kerülését. Egyértelművé válik tehát, hogy a kiváló minőségű és egészséges növények termesztéséhez, de a környezeti, talajkárok csökkentéséhez is a kulcs a talajban, illetve pontosabban a mikroorganizmusok mennyiségében és működőképességében keresendő. A „láthatatlan” parányi munkások tevékenységére érdemes jobban odafigyelni, ecsetelte Prof. Dr. Biró Borbála egyetemi tanár.
A kérdés tisztázására az Európai Unió kutatási és technológiai COST FA0905 akciója ad lehetőséget, ami az élelmiszerekkel megvalósított alultápláltságra és/vagy toxicitásokra is figyelemmel van. Ezzel párhuzamosan „A régió és a Dunaújvárosi Főiskola válaszai az anyagtudomány és -technológia új kihívásaira” című TÁMOP 4.2.2-08/1/2008-0016 kódú pályázat az ipari szennyezőanyagoknak, a talaj-növény-mikroba rendszerekbe kerülését és potenciális veszélyeit vizsgálja az emberi és környezeti biztonságunk érdekében.
