A szervezet anyagcsere-folyamatai az életkor előrehaladtával fokozatosan lassulnak, és ez az élettani szabályszerűség az oka többek közt annak is, hogy – változatlan mennyiségű és minőségű táplálékbevitel mellett – évente fél, egy kilónyi zsír rakódik az ember testére. Alapesetben.
A jelenség általában a harmincas évek elejére válik szembetűnővé; a hízás mértékét az életkoron túl a nem, az alaphőmérséklet, az emésztés, az élvezeti cikkek fogyasztásának szokása, a pszichés állapot és nem utolsó sorban a fizikai aktivitás mértéke is befolyásolja.
Alkati adottságainkon nem változtathatunk – együtt kell élnünk velük. Ám az együttélés nem egyenlő a beletörődéssel. A testünk formál bennünket, de a testünket mi is formálhatjuk – itt is érvényesül az oda-vissza hatás elmélete. Sokak nem békélnek meg az óhatatlanul jelentkező testi változásokkal – ám az elégedetlenség önmagában csak rossz közérzetet szül.
Ahhoz, hogy igazán eredményesek legyünk bármiben is, alapos és átfogó ismeretekkel kell rendelkeznünk a témában. Azonban sokan még a tizedik eredménytelen fogyókúra után sem gondolkodnak el azon, hogy valamit rosszul csinálnak…
Drasztikus diéta=stressz
A fogyókúra nem azt jelenti, hogy nem, vagy csak keveset eszünk. A test a táplálékmegvonást stresszként éli meg, szinte támadásként értelmezi, és az első adandó alkalommal megbosszulja a „rajta esett sérelmeket”.
A „yo-yo” effektus – vagyis hogy a leadott kilók a fogyókúra után szinte „visszapattannak” az emberre – igazolását, illetve annak magyarázatát az év elején amerikai kutatók tették közre a Journal of Neuroscienc című tudományos szaklapban. A kísérletükben erős diétára fogott rágcsálók szépen fogytak: azonban csak ideiglenesen.
A fogyókúra után a patkányok a depressziós állapot jeleit mutatták magukon, illetve jóval több zsíros ételt vettek magukhoz, mint azt megelőzően, így látványosan meghíztak – a falánkság ráadásul hosszan tartónak bizonyult. A rágcsálóknál a stresszhormonok jelentősen megemelkedett szintjét mérték a kutatók, amelyek a pillanatnyi hatásokon túl génszintű változásokat is generáltak az állatok agyában, amelyeket utódaikra is átörökítettek a táplálékmegvonással stresszelt patkányok. Az eredmények tehát arról tanúskodnak, hogy a diéta könnyen fordul a visszájára: a táplálékmegvonás hatására a szervezetben jelentősen megemelkedik a stresszhormonok szintje, és konkrétan ez a változás eredményezi a csillapíthatatlan étvágyat – patkányoknál és embereknél egyaránt.
Stressz és elhízás
Az evésnek korántsem csak az a szerepe, hogy ellássa szervezetünket tápanyagokkal: komoly szorongáscsökkentő és örömfokozó tevékenységként is jelen van az emberek egy jelentős részének életében. Mindez nem probléma, sőt – csupán abban az esetben jelent gondot, ha az evés egyetlen vagy legfőbb örömforrássá válik az egyén életében.
A megemelkedett stresszhormon-szint evésre sarkalló hatása szembetűnő. Nem utolsó sorban a depresszióval és a szorongással küzdők körében is jóval gyakrabban alakul ki elhízás, mint a lelkileg egészségesebb népesség körében.
Az idegrendszernek depresszióban és szorongásban a normálisnál jóval nagyobb mértékű fokozott stresszel kell megküzdenie, amelyre azonban nem képes – tulajdonképpen ezért is alakulnak ki a korántsem kellemes pszichés problémák. Egyéb eszköz hiányában az evés a stresszcsökkentés eszközéül szolgál, így pedig érthető, hogy a hangulatzavarral illetve szorongással gyakran együtt jár a testsúlyfelesleg is.
A hatékony stresszkezelés alapfeltétele az erős önkontroll, amely azonban tanulható. A tudatos, megtervezett élet és életmód már komoly biztosítékot jelenthet a kiegyensúlyozottságra, amely azután szükségtelenné teszi a bánatevést. Ami a legfontosabb, hogy ragaszkodjunk a magunk elé tűzött célokhoz – egyúttal viszont az is igen fontos, hogy ne gördítsünk utunkba legyőzhetetlen vagy túl nagy akadályokat.
A testúlycsökkentés tízparancsolata
- Lehetőleg csak növényi eredetű, hidegen sajtolt olajokat fogyasszunk, korlátozott mértékben! A zsírban, olajban sütés helyett pároljuk, vagy alufólia alatt szinte zsír nélkül süssük meg ételeinket!
- Ne együnk fehérkenyeret, sem semmiféle fehér lisztből készült pékárut. Kerüljük a hántolt rizst is: általában teljes kiőrlésű gabonaneműket fogyasszunk – korlátozott mértékben.
- Fogyasszunk bőségesen zöldséget minden étkezéshez! A tányérunkon a saláta térfogata háromszorosa legyen a hús és a köret együttes térfogatának! Vagyis a helyes arány: 1/5 rész hús, 1/5 rész köret, 3/5 rész saláta. Részesítsük előnyben a sovány húsokat, és a vacsorához pedig már ne fogyasszunk gabonaneműt!
- Este hat után lehetőleg csak folyadékot, salátát vagy gyümölcsöt fogyasszunk.
- A hirtelen, az étkezések között ránktörő éhséget bőséges folyadékfogyasztással csillapítsuk – a szomjúságot a test gyakran mint éhséget jelzi! Ha ennek ellenére éhesek maradnánk, rágcsáljunk el egy-két korpás kekszet és egy almát vagy épp karalábét.
- Naponta lehetőleg fogyasszunk el legalább 2-3 liternyi folyadékot – vízzel higított gyümölcslé, zöldtea, ásványvíz formájában.
- Naponta ötször étkezzünk, – se többször, se kevesebbszer – mindig előre megtervezett módon és időben!
- A cukrot, az édességeket lehetőleg teljes mértékben iktassuk ki étrendünkből.
- Ne hagyjunk ki egyetlen étkezést se a nap folyamán – ezzel megelőzhetjük, hogy egy falásrohammal tönkretegyünk egy eredményes napot.
- Minden nap, kivétel nélkül legalább egyszer egy órát sportoljunk – de legalábbis minimum ennyi időt töltsünk sétával.
Forrás: betegvagyok.hu
