A szelídgesztenye termése nyersen is ehető, persze így kevésbé élvezetes, lisztes, édeskés, burgonyára emlékeztető íze van. Aki türelmes és sokáig rágja nyersen, megízlelheti a keményítőből felszabaduló cukor édes ízét is.
A gesztenye sok szénhidrátot, azon belül pedig keményítőt tartalmaz. Valamint gazdag zsír-, olaj- és fehérjeforrás. Ennél fogva nem kifejezetten fogyókúrázóknak való csemege, de a többi hasonló felhasználású maghoz képest valamivel diétásabb. Vitamintartalma nem kimagasló, leginkább C-vitamint, valamint E- és B-vitamint, némi niacint és pantoténsavat tartalmaz. Az ásványi anyagok közül sok káliumot, foszfort, kalciumot és magnéziumot tartalmaz. A nyomelemek közül a vas, cink, mangán és a réz található meg benne jelentősebb mennyiségben.
Hogyan fogyasszuk a gesztenyét?
Nyersen is ehető, bár így kevésbé ízletes, lisztes, édeskés, burgonyára emlékeztető íze van. Kíváncsiságból azért egyszer érdemes megrágni, többször úgy sem fogjuk így megkívánni… A gesztenye kiválóan tárolható, de mivel a magok könnyen kiszáradhatnak, ezért hideg, párás helyen kell tárolni. Nem is érdemes kiszedni a kupacsból felhasználásig, azzal együtt lehet homok között tárolni. Ha nincs picehelyiségünk, akkor a hűtő zöldséges fiókjában több hónapig eltartható, de tél vége felé ellenőrizni kell, nem csirázott-e ki. Vízbe dobva ellenőrizhetjük, hogy jó-e még a gesztenye. A víz színén úszókat ki kell dobni.
Pörköljünk gesztenyét!
Télen kedvelt csemege a sült gesztenye. Ehhez áztassuk be a gesztenyeszemeket, majd a kerek végén a barna héjat éles késsel kereszt alakban be kell vágni, és a sütőben addig sütni, míg a héjak fel nem görbülnek, hogy a bél kiszedhető legyen.
Feldolgozásánál, a gesztenyemassza készítésekor nem csak a külső, kemény, barna héjat, de a belső, világossárga maghéjat is el kell távolítani, mert sok cseranyagot tartalmaz. A tejszínhabos gesztenyepüré magyar specialitás, sok országban egyáltalán nem ismerik. A masszából finom süteménytöltelékek, krémek is készíthetők, amit már más országok konyhái is ismernek.
