A kényszeres evést féktelen éhségérzet és a korlátlan evés jellemzi. Következményeként megjelenik a szégyen és a bűntudat érzete, a bulémiától eltérően viszont az érintett személy nem akarja kidobni magából az ételt.

A súly növekedése szinte mindig jelen van, viszont ezt nem szabad elhízásnak tekinteni. Nem minden személyt lehet túlsúlyosnak nevezni, akinek ilyen problémája van az evéssel.

Melyek a kényszeres evés tünetei?

Első sorban a féktelen evés; a hashajtók használata a fogyás reményében, vagy azonnali wc-re menés az evés után; a folytonos aggódás a hízás és a fogyás miatt; a depresszió vagy az ellentmondásos hangulatváltozások; a rendszertelen menstruációs ciklus; fogproblémák, emésztési zavarok vagy felfújódás; a súlyos családi problémák vagy alkohol- és drogfogyasztás.

Egy személynek, aki a kényszeres evésben szenved, nem kell feltétlenül az összes tünetet mutatnia, viszont a legtöbb esetben a következmények mindenki esetében ugyanazok:

? Magas vérnyomás a súly és a szédülések miatt

? Gyengeség érzése

? Hízás

? Nagy eséllyel alakul ki náluk cukorbetegség, magas artériás nyomás és egyes rákfajták (csak a túlsúlyos emberek esetében)

Miért jelenik meg?

Miközben a kényszerevésben szenvedő embereket egyfolytában foglalkoztatja a súlyuk és az étkezésekkel kapcsolatos dolgok, az evési kényszerük a legtöbbször jóval mélyebb problémákhoz vezethetők vissza. Ilyen gondok lehetnek a stressz, a levertség, a szorongás és más pszichológiai problémák. A negatív érzelmek az evés időszaka előtt blokkolva vannak, így az érintett személy sokkal jobban érzi magát. Még az evés és a szégyen és bűntudat érzése után is jobban érzi magát, mivel ½megfeledkezik½ az igazi problémáiról.

Hogyan jelenik meg?

A kényszeres evés fokozatosan alakul ki és már gyerekkorban elkezdődhet, amikor kialakul az ember evési szokása. Mindig alattomosan kezdődik akkor, amikor egy gyerek az evésbe menekül, ha szomorú és idővel megtanulja, hogy az evés könnyít a negatív érzéseken. Ez a pusztító kényszer tovább folytatódik és a felnőtt úgy érzi, hogy csak akkor szabadulhat meg tőle, ha eszik.

Hogyan lehet leállni?

Akárcsak a bulémia esetében, az ebben szenvedő emberek több módszerrel is megpróbálnak leállni, vagy szigorú diéta által vagy kialakítanak egy étrendet, amin nem változtatnak. Míg a diéták rövidtávon segítenek, legalábbis a testsúlyt illetően, hosszú távon az érzelmi probléma megoldatlan marad. Sőt mi több, a diéta kiélesíti a negatív érzelmeket és még inkább állandósítja az evés vágyát.

A kényszerevést sokáig nem vették komolyan, a múltban azokat az embereket akiket most kényszeres evéssel diagnosztizálnak lustáknak, nagyétkűeknek tekintették és azt mondták róluk, hogy nincs önuralmuk. Ily módon a problémát mindig csak az evéssel hozták összefüggésbe, megoldást pedig nem találtak rá. Jelenleg tudjuk, hogy a kényszeres evésnek a hátterében érzelmi és pszichológiai gondok állnak, és hogy első sorban ezeket kell kezelni. Így az érintett személy nem fog többé az ételbe menekülni és egészséges étrendje lesz.